1. kérdés: Mi tenéked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?
Felelet: Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az O drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett és engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről, sőt inkább szükséges, hogy minden az én boldogságomra szolgáljon. Ezért Ő, Szentlelke által, az örök élet felől engem is biztosít és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek.
2. kérdés: Hány dolgot kell tudnod, hogy e vigasztalással boldogul élhess és halhass?
Felelet: Hármat. Először, hogy milyen nagy az én bűnöm és nyomorúságom. Másodszor, hogy mi módon váltatom meg minden bűnömtől és nyomorúságomtól. Harmadszor, hogy milyen hálaadással tartozom Istennek e megváltásért.
Amit egy jegyespárnak tudnia kell, ha a Biharugrai Református Egyházközségben szeretne házasságot kötni:
Isten Igéje szerint a házasság két egymást szerető ember életre szóló szövetsége. Mindketten felelősek a döntésükért, amellyel felvállalják a másikat, megosztják vele életüket, örömeiket és bánataikat. A Teremtő Isten egész életre szóló kapcsolatként tervezte a házasságot, - annak esetleges megromlásáért egyedül az embert terheli a felelősség. Isten azonban segítségét ajánlja fel mindazoknak, akik erre hűségesen kérik Őt, hogy e kapcsolat örömet, formálódást és áldást jelentsen mindkét félnek, s majdani gyermekeiknek.
A házassági szent szövetséget tehát két ember köti meg egymással, úgy azonban, hogy mindketten hozzák az Ádámtól és Évától örökölt romlott alaptermészetüket. (1. Péter 1,18) Az élő Isten újjáteremtő szeretetére van szükségük, hogy a házasságban mindvégig megmaradhassanak, - folyamatosan bocsánatot kérjenek, és bocsánatot adjanak egymásnak, ahogyan az élő Isten is megbocsát a bűnbánó embernek. (vö.: János 3,7; 2. Korinthus 5,17; 1. János 1,9)
Ebből következik, hogy az egyházi esküvő nem csodaszer, ha valaki nem bízik meg Isten segítő szeretetében, a szertartás önmagában nem segít rajta. Mégis óriási a jelentősége, hogy az Urat segítségül hívva, vagy anélkül indul-e el egy házasság. Jézus Krisztus teljes isteni hatalmát, szeretetét és bölcsességét kínálja fel ma is minden hozzá forduló embernek. (János 6,37; 15,5)
Ezért valljuk, hogy nem az a döntő kérdés, hogy valaki meg van-e keresztelve, vagy hogy hol történt a keresztelése, hanem az, hogy hisz-e a feltámadott Jézus Krisztusban, van-e élő kapcsolata Vele vagy még nincs.
Hogy erről beszélgethessünk, minden jegyespárt legalább két jegyesoktatásra, és minimum két istentiszteletre elvárunk az esküvő előtt. Az időpontokat a lelkipásztorral kell egyeztetni. Bár Jézus a hit mindenekelőtti fontosságát mondja ki a Márk 16,16-ban, hangsúlyozza a keresztség jelentősét is.
Ezért mi azt a felet, aki nincs megkeresztelve vagy nem konfirmált (= a hitvallás első nyilvános lehetősége), szeretettel meghívjuk és rábírjuk, hogy ha máskor nem, hát az esküvő utáni hónapokban pótolja életének ezeket a hiányosságait. Természetesen, ha valaki más keresztyén közösségben gyakorolja a hitét, őt nem kívánjuk konfirmálni.
A korábban említett jegyesoktatás alkalmain szó esik a szertartás helyi jellemzőiről, az eskü szövegéről és minden egyéb tudnivalóról.
Szeretettel várunk mindenkit, aki Isten áldását szeretné kérni házasságára!
A keresztségben Isten felkínált szeretet-szövetségének pecsétje kerül a gyermek homlokára. Isten oldaláról minden kész arra nézve, hogy Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása révén a gyermek bocsánatot nyerjen bűneire, és egyben övé legyen az örök élet öröksége.
A felnőtté váló emberen múlik viszont, hogy hittel elfogadja-e ezeket az ajándékokat vagy sem. A megtérés nem más, mint Isten kegyelmének tudatos elfogadása a bűneimre, illetve döntés arról, hogy ezentúl - hálából az értem hozott áldozatáért - engedelmesen követem az Úr Jézus Krisztust. Csak Jézus Krisztus befogadásával válik valaki keresztyénné! (János 1,12; Róma 8,9)
A keresztség által a gyermek egy nagy lelki család tagjává lesz, ahol elindulhat a személyes hitre jutása felé. A gyülekezet tagjai már most szeretettel megelőlegezik számára e szép, Krisztusra mutató nevet: református keresztyén .
A Református Egyház felnőtt korban is keresztel, ha valaki ezt kéri, és részt vesz egy legalább fél éves előkészítő tanfolyamon, ami egyben a felnőtt-konfirmációra is felkészít.
A keresztelés legalább egy, Jézus Krisztusban hívő református szülő általi kérése. (A szülő konfirmációja felnőtt korban is pótolható.) Az ősegyházban csak hívő szülők gyermekeit keresztelték meg, mivel a keresztség hit nélkül senkit sem juttat az üdvösségbe! (Apostolok Cselekedetei 4,12; 16,27-34; Márk 16,16; Zsidók 11,6)
Két előkészítő beszélgetésen való részvétele a szülőknek, illetve a keresztszülőknek. Az Apostoli Hitvallás ( Hiszek egy Istenben... ) és a Heidelbergi Káté első tételének ismerete és a keresztelői előkészítőn történő elmondása. (a református énekeskönyv végén, illetve ezen az oldalon mindkettő megtalálható)
Akarjátok-e, hogy gyermeketeket a keresztség által az Atya-Fiú-Szentlélek Isten közösségébe, a keresztyén anyaszentegyházba befogadjuk?
AKARJUK.
Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy gyermeketeket úgy nevelitek és neveltetitek, hogy majd ha felnőtt, a konfirmáció alkalmával, ő maga önként tegyen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről a gyülekezet előtt?
IGÉRJÜK ÉS FOGADJUK.
Ezek után a gyülekezet is fogadalmat tesz, amely szerint a gyermek lelki fejlődéséért folyamatosan imádkozni fog, illetve azt minden rajta álló módon segíti.
Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül... (Márk evangéliuma 16,16)
Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. (Apostolok Cselekedetei 2,38-39)
(Az élő Istennek a keresztelőhöz fűzött ígéretei csak a hitüket nyilvánosan is megvalló emberek életében válnak valósággá! Vö.: Márk 16,16; Máté 10,32-33)
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen (ökumenikus fordítás)