Molnár Norbert első éves teológus hallgató 2011. július 31-i prédikációja
Lekció: Ján. 10,7.
Textus: Ján. 10,1-10.
Előima
Drága Mennyei Édesatyánk! Hálatelt szívvel köszönjük meg, hogy ezen a mai vasárnapi délelőttön is egybegyűjtöttél bennünket a Te házában. Köszönjük, hogy ellátsz bennünket lelki táplálékkal avégre, hogy erősödjünk hitben és lélekben. Köszönjük, hogy Te emberi gyarlóságunk ellenére sem távolodsz el Tőlünk, s mint paizs, úgy tekinthetünk Rád a világ bűne és kísértése ellen. Megvalljuk, hogy ennek ellenére oly gyakran megkörnyékez bennünket a bűn és mi gyarló, hiú szívvel oly sokszor engedünk a hazug szónak és a kísértésnek, mely édesnek hangzik, de valójában halálos méreggel van teli. Nagy a világ bűne és bevalljuk Neked jó Uram, hogy ennek mi is részesei vagyunk. De igaz, megbánó szívvel borulunk le most előtted és azért könyörgünk hozzád, hogy ne fordulj el tőlünk és tarts meg kegyelmedben bennünket, hogy legyőzzük a minket környékező rosszat és ezután csak Rád tudjunk figyelni. Ahogy most is, kérünk, tisztítsd meg a mi szívünket, lelkünket, hogy a Te igéd magja tiszta földbe hulljon, és ott gyökeret verjen a Te dicsőségedre és lelkünk üdvösségére. A Te Szent Fiad Érdeméért hallgasd meg a mi könyörgésünket! Ámen!
Prédikáció
Kedves Testvéreim!
Az ember élete során igyekszik minél több kapcsolatot létesíteni másokkal. Azon fáradozik, hogy ismeretségi körét minél jobban bővíteni tudja. Rendkívül jó példa erre a folyamatra a manapság oly kedvelt internetes közösségi oldalak terjedése, bővülése. Az ember keresi a többi ember társaságát, hiszen maga Isten is társas lényeknek teremtett bennünket. A kötődés az, kedves testvéreim, ami mind ebből leszűrhető. Az ember életében vannak személyek, akiknek különösen nagy figyelmet szentelünk mindennapjaink során. Olyanok, akikhez a többi embertől eltérően nagy mértékben ragaszkodunk. Gondolok itt családtagjainkra, barátainkra./ Emberi kapcsolatok. Sajnos az ember történelmében nem csak baráti kapcsolatokról hallunk. Sőt, sokkal többet hallunk arról, hogy az ember mennyire ellenséges tud lenni felebarátaival szemben. Gyilkosságok, háborúk sorozatáról hallunk nap, mint nap, de nem csak a múltból, hanem a jelenből is. Sokan természetesnek veszik, hogy a hatalmi harcok során az emberek összetűzésbe keverednek egymással./ Kapcsolatok. De az ember nem csak embertársaival, hanem más élőlényekkel, állatokkal, növényekkel is kapcsolatba kerül élete során. Az emberi ragaszkodás az ő irányukban is kiterjed. De nem csak élő, hanem élettelen tárgyakkal is mennyi kapcsolatunk van. Azt hiszem, mindannyiunk életében vannak olyan kis tárgyak, értékek, amik igazán sokat jelentenek számunkra. Ezekhez ragaszkodunk, mert valamilyen szép emlék kötődik hozzájuk. És épp ezért őrizgetjük, nagy becsben tartjuk őket. Viszont akadnak olyan emberek is, akik oly mértékben ragaszkodnak földi, múlandó dolgaikhoz, hogy már-már többre értékelik őket, mint magát az életet. De ugyanígy kialakulnak kapcsolataink a szellemi, lelki világ erőivel, hatalmaival szemben is. Minden kapcsolat, amit létrehozunk itt e földi létben az ugyanúgy építhet, mint ahogy rombolhat is. Nem minden jó, ami jónak látszik, de éppúgy nem minden rossz, ami rossznak látszik. Mindezek után igazából azt kell latba vetnünk, hogy vajon egyen egyenként milyen kapcsolatot ápolunk magával Istennel. Sajnos kedves testvéreim földi kapcsolataink olykor árnyékot vetnek az Istennel fűződő viszonyunkra. Milyen nagy kísértésben élünk minden nap! Hányszor tapasztaltuk már azt, hogy inkább lemondtunk, teszem azt arról, hogy eljöjjünk templomba, azért mert valami fontosabbnak tűnő, de igazából jelentéktelen dolgot kellet elvégeznünk. Velem is megtörtént már kedves testvéreim, ez emberi gyarlóságunk velejárója. Az elején elmondott bevezető kapcsán sokaknak Jób története juthat eszünkbe. Jóbnak mindene megvolt e földi életben. Vagyon, szerető család és szeretet, amit Isten felé közvetített. Isten próbára tette őt, kíváncsi volt rá, vajon mennyire ragaszkodik ő a földi dolgokhoz, az emberekhez. S mennyire ragaszkodik ő az ő teremtőjéhez. Elgondolkodtató, hogy ha most ebben a pillanatban nekünk kellene elszámolnunk, vajon milyen lélekkel tudnánk megállni Istenünk előtt. Egy dal szövege jut most eszembe. „Uram, túl sok a lánc!” Valóban sok. Annyi kapcsolatot hoztunk létre e világban, annyi lánccal vagyunk idekötve, hogy vajon képesek lennénk-e mindent itt hagyni, mindent odaadni Istenért? Nehéz kérdés ez Kedves Testvéreim. De van rá megoldás. Krisztus. „Bizony, bizony mondom néktek, én vagyok a juhok ajtaja.” Mondja Krisztus az Ő tanítványainak. Fontos az, hogy minden kapcsoltunkat magához Jézushoz viszonyítsuk, Ő legyen az alapja mind kapcsolatainknak, mind életünknek. „Az egyháznak a Jézus a fundámentuma”- mondja az ének, de nem csak az egyháznak, hanem egész életünknek is. Ha ezt elfogadjuk és e szerint élünk, akkor Jézus valóban egy ajtó lesz, méghozzá a mi üdvösségünk felé nyíló ajtó lesz.
De hát Kedves Testvéreim, mire jó egy ajtó? Mire használjuk mi elsősorban az ajtót. Első gondolatunk lehet az, hogy egy ajtót be lehet zárni. A zárt ajtó védelmet nyújthat attól függően, hogy az ajtó melyik oldalán állunk. Hiszen ha már bent vagyunk, az valóban védelmet nyújt. Krisztus megvéd bennünket a világ bűnétől, szennyétől. És kedves testvéreim, ha nagy a zaj odakint, akkor ismételten csak be szoktuk csukni az ajtót, hogy egy kis csendhez jussunk. Ugyanígy Krisztus elvonatkoztat bennünket a világ zajától, hogy megüresített szívvel, lelkünk csendben csak az Úrra figyeljen. De mi a helyzet akkor, Drága Testvéreim, ha az ajtó külső oldalán állunk? Akkor bizony azt az ajtót ki kell nyitni, mert bizony az az ajtó nem nyílik ki magától és nem nyílik meg akár kinek. Meg kell lelnünk a kulcsot, ami Krisztushoz vezet. És bizony ezt a kulcsot mindenkinek saját magában kell meglelni. Mert ezt az ajtót nem nyitja más, mint a Krisztusba vetett bizodalmunk és szeretetünk.
„Én vagyok az ajtó”. Az ajtó tehát védelmet nyújt az akolban lévő juhoknak. Ha rájuk csukják, kívül marad sok veszedelem, amelynek különben ki volna szolgáltatva az életük. Így helyezkedik Jézus is oda az övéi és a rájuk leselkedő ártalmak közé. Távol tart tőlük mindent, ami rontásukra lehetne. Ne érezzük ezt soha az életünket szűkítő és korlátozó rabságnak! Nem is arra való az akol ajtaja, mint a börtöné, hogy mindig zárva legyen. Amikor elmúlik az éjszaka, ki is nyitják s akkor szabadság útja tárul fel a tápláló legelők felé! Jézus is a szabad életnek ilyen „ajtaja”, amelyen az övéi „kijárnak és bejárnak”, hogy megtalálják, amire a lelkük kívánkozik. Mozgalmas, vidám, boldog életre szabadít Ő fel. Őnélküle a nyomorúságok unott börtönébe lennénk zárva. Félretéve az „ajtó” hasonlatát, mindent összefoglal Jézus abban, hogy Ő „életet”, mégpedig „bővelkedésben” való „életet” biztosít az övéinek. Nem szegényebbek, hanem gondtalanabbak és kielégítettebbek lesznek azáltal, hogy Őt követik. Nem megfosztani akarja őket semmitől, legfeljebb az életük nyomorúságától, hanem megáldani! És mi is az Ő juhai lehetünk és az Ő bővelkedő életének örökre boldog részese. Kívánom hát Kedves testvéreim, hogy mindannyian leljük meg a Krisztus felé vezető utat, mert bizony ezt magunknak kell meglelnünk, mindenkinek a saját életében. Mert ez az út nem könnyű. Nagyon szűk és akadályokkal van teli. De az út végén ott áll az akol és az ajtó már nyitva fogja várni azt, aki Krisztusban bízik és remél. És majd ott, mint a hosszú és fárasztó utat megtett vándor majd nyugalomra lel. Ámen!
Utóima
Drága Jó Atyánk a Krisztus Jézus által! Megköszönjük Neked a hallott igét és hogy Te most is táplálsz az evangélium szavaival. Megvalljuk előtted jó Urunk, hogy gyarló és esetlen emberi mivoltunk okán, oly gyakran kizárunk Téged a mindennapi életünkből. Pedig belátjuk, hogy mennyi bajunk megoldása lehetne, ha az igét nem csak hallgatnánk, hanem valóban a szerint élnénk. De nagy a világ kísértése és mi oly gyakran engedünk neki. Kérünk, Atyám szabadíts ki bennünket ebből a börtönből, tépd el azt a számtalan láncot, ami minket a földi hiábavaló dolgokhoz köt. Légy a mi szabadító Fejedelmünk, hogy csak Tenéked élhessünk. Kérünk, vezess bennünket végig az úton és fogd kezünket! A sok akadályt a mi elénk kerül, a sok gonosz bántalmat, kísértést segíts legyőznünk. Te légy fény az éjszakában, űzd el a sötétségét, ami bennünket tántorít. Kérünk, segítsd meg mindazokat, akik lélekben erőtlenek, légy az ő támaszuk, mikor elesni látszanak. Imádkozunk a gyászoló szívűekért, nyújts számukra vigaszt és Tetőled való teljes lelki megenyhülést. Könyörgünk a betegekért, a kevély szívűekért, a nagy súlyt hordozókért. Imádságos szívvel könyörgünk a Norvégiában szerencsétlen módon elhunytak családjaikért, kérünk, légy velük ebben a nehéz időszakban, nyújts vigaszt a lelki sebekért. Imádkozunk magyar hazánkért, református egyházunkért és a föld népéért, kik rád vagyunk szorulva a folyamatos megpróbáltatások közepette. Kérünk légy kegyelmes Jó Atyánk és segíts megpróbáltatásaink közepette. A Te Szent Fiadért kérünk, hallgasd meg a mi imádságunkat! Ámen.