Molnár Imre 2011.08.21-i prédikációja
Lukács 9, 12-17 (17.v.).
Előima
Drága Mennyei Édesatyánk! Hálatelt szívvel köszönjük meg, hogy ezen a mai vasárnapi délelőttön is egybegyűjtöttél bennünket a Te házában. Köszönjük, hogy ellátsz bennünket lelki táplálékkal avégre, hogy erősödjünk hitben és lélekben. Köszönjük, hogy Te emberi gyarlóságunk ellenére sem távolodsz el Tőlünk, s mint paizs, úgy tekinthetünk Rád a világ bűne és kísértése ellen. Megvalljuk, hogy ennek ellenére oly gyakran megkörnyékez bennünket a bűn és mi gyarló, hiú szívvel oly sokszor engedünk a hazug szónak és a kísértésnek, mely édesnek hangzik, de valójában halálos méreggel van teli. Nagy a világ bűne és bevalljuk Neked jó Uram, hogy ennek mi is részesei vagyunk. De igaz, megbánó szívvel borulunk le most előtted és azért könyörgünk hozzád, hogy ne fordulj el tőlünk és tarts meg kegyelmedben bennünket, hogy legyőzzük a minket környékező rosszat és ezután csak Rád tudjunk figyelni. Ahogy most is, kérünk, tisztítsd meg a mi szívünket, lelkünket, hogy a Te igéd magja tiszta földbe hulljon, és ott gyökeret verjen a Te dicsőségedre és lelkünk üdvösségére. A Te Szent Fiad Érdeméért hallgasd meg a mi könyörgésünket! Ámen!
Prédikáció
Kedves Testvéreim!
Az emberi élet egyik legfontosabb kérdése a „kenyér kérdés”. Nem csak arról szól, hogy az embernek van-e eledele, hanem arról is, hogy az ember meg tud-e élni ebben a világban, s ha igen, akkor hogyan. A kenyér szimbóluma egybecseng mindennapi életünkkel. Nem véletlen az, hogy számos közmondásban, szólásban is megjelenik a kenyér mint jelkép. „Kölcsön kenyér visszajár.” „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.” És az sem véletlen, drága Testvéreim, hogy az Úrtól tanult imádságban is a mindennapi kenyerünket kérjük az Atyától.
Nem csak nekünk fontos, hanem Isten számára is drága a kenyér kérdés. Ezt sokszor és sokféleképpen tudtunkra adja a Szentírásban. Az egyik legszebb példája ennek a manna, a mennyei kenyér, amellyel Isten az ő pusztában vándorló népét táplálta. Ezzel a gondoskodó szeretettel találkozhatott az ember Jézusban is, erről szól a mai evangéliumi történet.
I. A sokaság Jézussal töltött el egy napot és azzal telt el a nap, amire mindig való a Jézussal eltöltött idő: „beszélt nekik az Isten Országáról és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.” Rögtön érzi a ember ezt hallván, hogy ez a fontosabbik rész, a megélhetésnél, a jóllakásnál is fontosabb. Mert hiába jóllakott az ember, ha a szíve üres vagy a teste beteg. Jézus felállított egy áldott sorrendet: előbb teljen meg az ember szíve hittel és szeretettel, előbb gyógyuljon meg az ember, csak utána következzen a többi.
Olyan sorrend ez, amit még ilyenkor is, az új kenyérre gondolva is érdemes felállítani és komolyan venni a keresztyén embernek saját életében. Kérjük az áldást, fogadjuk be szívünkbe a Szentlélek ajándékait, igyekezzünk meggyógyulni Jézus szeretete által és engedjük, várjuk, hogy utána adassék immár a testi eledel. Mert amint azt tudjuk, nem csak testi eledelen él az ember.
II. De vajon adatik-e? Nagy kérdés volt ez a most hallott evangéliumi történetben is. A tanítványok gondolhattak arra, hogy Jézus a tanítás és a gyógyítás magaslatairól nem fog leereszkedni ilyen szintre, ahol testi eledelről és jóllakásról van szó. Ezért is kérték, bocsássa el a sokaságot, szerezzenek maguknak élelmet. Tévedtek, mert Jézus számára nagyon drága és nagyon fontos az övéi éhsége, szüksége. Azoknak az éhsége, akik hittel mennek hozzá és vele vannak, őt szolgálják és hűen követik, nem számlálgatván hogy mi az ára vagy mi lesz az ára, milyen fáradtsággal és éhséggel jár. De nagyon vigyázzunk, nehogy tévelyegjünk! Az ötezer ember nem enni ment Jézushoz. Azért mentek hozzá hogy hallgassák az Isten Országáról szóló beszédét és meggyógyuljanak általa. Miután ez megtörtént, leszállt a nap, ezután áradt ki rájuk Jézus életet tápláló, gondoskodó szeretete. Számos példát említhetünk, Istennek erről a mindent felülmúló, gondoskodó szeretetéről a mindennapokban is, akár a saját életünkből is. Mert aki igaz hittel és alázatossággal kér az Úrtól az még sokkalta többet is kap, mint amennyit kér. Gondoljunk csak Salamon királyra, aki engedelmes szívet és bölcsességet kért az Úrtól, de Ő ezen felül még hatalmas gazdagságot és dicsőséget is adott Salamonnak.
III. Jézus megvendégelte az övéit. De nem akárhogy! Ők azt hitték, hogy az öt kenyér és a két hal kevés, semmire sem elég. De Jézus a tanítványok által lekicsinylett eledelt magához vette és megáldotta! Megdöbbentő üzenete ez az Evangéliumnak és igen nagy erővel szólítja meg a ma emberét is. Azt az embert, aki élete jó részét azzal tölti, hogy kesereg és elégedetlenkedik, panaszkodik a birtokában lévő öt kenyér és két hal miatt. Kevés, semmire nem elég, halljuk napról-napra. Ha nem tudja az ember, akkor hát tudja meg mit üzen neki a Megváltó! Azt, hogy neki van hatalma, ahhoz hogy a keveset megáldja és eléggé tegye. Nem szabad elcsüggednünk a nyomor és a szegénység láttán. Aki hozzá megy és vele van, azt ő nem csak meggazdagítja lélekben és nem csak meggyógyítja, bár önmagukban már ezek is nagyszerű és áldott dolgok, hanem azokat táplálja is! A keresztyén ember, ha hitben él és Megváltóját hűen követi, akkor számíthat erre a segítségre. Igyekezzünk ezt az evangéliumi tanítást elfogadni és naponként megélni. Mert bizony testvéreim, nem elég csak alkalmanként hinni és könyörögni az Úrhoz. Annak értelme nincs. Csak akkor nyerjük el Isten kifogyhatatlan szeretetét és részesülünk az Ő kegyelmében, ha minden napunkat általa és Vele éljük meg.
IV. Isten ajándékai drágák, gondosan kell azokkal élni. Nem csak megköszönjük, de igyekszünk velük krisztusi módon élni. Az igazi hála mindig az, ha hű sáfárai tudunk lenni az elnyert jónak. A tanítványi közösség és a nagy tömeg tagjai ettek és jóllaktak. Mi kell több ennél, kérdezheti az ember. Elérték céljukat, jóllaktak. Hátra volt még valami: a megmaradt darabok összegyűjtése. Isten gyermekei nem lehetnek tékozlóak, Jézus erre is megtanította az övéit. Minden bizonnyal volt kísértés: fárasztó nap, késői étkezés után otthagyni a megmaradtat. De amit Isten ad arra vigyázni kell, meg kell becsülni, nagyra kell értékelni. Nem szabad tékozló életet élni, mert az a visszájára fordul előbb vagy utóbb. Krisztus ajándékai, akár a drágakövek, fényeskednek életünk napjaiban.
Ezért is olyan fontos, hogyan látjuk földi javainkat, mindennapi ételünket-italunkat, de az is, milyen szemmel tekintjük élethelyzetünket vagy akár környezetünket, bennünket körül vevő földi társainkat.
A mai Ige megtanít arra, hogy két nagy hiábavalóságot kerüljünk el:
1. Ne becsüljük le életünkben Isten ajándékait, ne mondjuk semmire azt, hogy eleve kicsi vagy kevés. Jézusnak ma is van hatalma arra, hogy a kicsit és a keveset elegendővé tegye benne bízó gyermekei számára. Tudjunk, merjünk hálát adni a kevésért is!
2. Ne tékozoljuk el Isten ajándékait. Lássuk életünket figyelmesen, vegyük észre benne azt, ami az Úrtól való. Lélekben gyűjtsük össze minden nap a felülről kapott javakat, hogy semmi ne vesszen kárba!
És végezetül: legyünk Jézussal. Azokhoz hasonlóan, akik egykor az ötezres közösség tagjaiként Jézushoz mentek. Nem azért mentek, hogy egyenek és jóllakjanak, de átélték: Jézus azokról, akik vele vannak, minden tekintetben gondoskodik. Menjünk mi is minden nap hozzá imádságos szívvel. Keressük azok közösségét, akik hozzánk hasonlóan tőle várják boldogságukat. Kövessük és szolgáljuk hűen Megváltónkat, hogy életünk minden napján megtapasztaljuk: ő csodálatosan hordoz bennünket és gondoskodik rólunk lélekben és testben egyaránt!
Utóima
Édes Jó Urunk! Nem győzünk Neked eléggé hálásak lenni azért a mennyei kegyelemért, amit velünk közölsz nap mint nap. Köszönjük Neked azt a sok jót, amit ránk árasztasz. Köszönjük, hogy Te bűneink ellenére is kegyelmedbe fogadsz, gyógyítasz és ellátsz azzal a lelki eledellel, ami nélkül életünk kárhozatra lenne ítélve. És mégis, a sok ajándék ellenére mi oly sokszor hálátlanok vagyunk veled szemben. Természetesnek vesszük, hogy amit Te adsz, az jár nekünk, pedig nem így van. Oly gyakran eltékozoljuk, semmibe vesszük azokat a javakat, amiket Te ingyen kegyelemből, mindenkinek személyesen nyújtasz. Most, a Te asztalodhoz készülődve, emlékeztess bennünket arra, hogy mindez a jó, amit Te átadsz nekünk, ingyen kegyelemből, az drága áron, a Te Fiad megtöretett testén és kiontatott vérén megvett juss. Így kérünk, hogy adj nekünk alázatos szívet, hogy arra méltó módon álljunk a Te asztalod elé és a jegyeket igaz, bűnbánó lélekkel vegyük magunkhoz. Könyörgünk most Jó Uram a betegekért, a megfáradtakért, a megtöretett lelkűekért. Imádkozunk a gyászoló szívűekért, Te légy Uram támaszuk a vészterhes időben és adj szíveikbe Tetőled való, igaz lelki megnyugvást. Fohászkodunk gyülekezetünkért, egyházunkért, Magyar Nemzetünkért. Légy Urunk Kegyelmes velünk, gyarló emberekkel. Fiad érdeméért, hallgasd meg a mi könyörgésünket. Ámen