A Tiszántúli Református Egyházkerület egyik legrégebbi, a Biharugrai Református Egyházközség templomának alapjai az Árpád korra nyúlnak vissza. Ma jelentős felújítást terveznek. Az elképzések szerint, a külső felújítási munkák mellett, látogathatóvá tennék a harangtornyot is, ahonnan páratlan kilátás nyílik a községre és a Rétközre. Keleten pedig, tiszta időben, jól látszódnak a Bihari havasok 1800 méteres csúcsai.

Biharugra egy évtizede még elöregedő, mezőgazdasági településnek számított. Mára, itt a Tiszántúl keleti szegletében is hasonló fejlesztéseket valósítottak meg, mint a Dunántúlon. Európai uniós forrásokat felhasználva sikerült újjáépíteni a község piacterét, megmentettek több műemlék jellegű épületet is. A község erőfeszítései mellett, a Körös-Maros Nemzeti Park és a biharugrai halastavakon meginduló gazdálkodás is erősítette a falut – tájékoztatott Vígh Ilona, Biharugra polgármestere.

A község túlnyomóan, ma már lassan 500 éve, református. Biharugra az elsők között csatlakozott a reformációhoz, templomához a község igen ragaszkodó ma is. Az elmúlt években technikai és adminisztrációs hibák miatt a templom felújítási munkái meghiúsultak. A polgármester asszony azonban (FIDESZ-KDNP) örömmel számolt be arról, hogy lassan már nyolc hónapja a községnek önálló református tiszteletese van: Szabó Árpád Csaba, akivel együttműködve újraírják a felújításhoz szükséges pályázatot, amelyben a külső felújítási munkák mellett a torony látogatását is szeretnék lehetővé tenni.

Ebben nagy segítséget kapnak a Körös-Sárrét Helyi Akciócsoporttól, hiszen Biharugra tagja a Leader közösségnek. Az elmúlt esztendőkben a 22 települést tömörítő egyesülés közül a legeredményesebben Biharugra pályázott az európai uniós forrásokra és azok lehívására – tájékoztatott Vígh Ilona polgármester. Nagy segítséget kaptak Molnár Sándortól, a csoport elnökétől, Vésztő polgármesterétől és a munkaszervezet vezetőjétől, Szívós Lászlótól. A jelenleg is futó pályázatok mellett kezdték meg a Református Egyházközséggel a templom felújításának előkészítő munkálatait.

Szabó Árpád Csaba református lelkipásztort a templom tornyában találom meg. Meghagyta, ha érkezem, hangosan kiáltsak, akkor majd a seprést, miegymást abbahagyják. „Áldás, békesség!” kiáltok fel hangosan, amint a toronyba kanyarodó csigalépcsőre lépek. „Áldás, békesség!” – érkezik a válasz.
Kanyargó, meredek lépcsőkön indulok felfelé. Édesanyám jut eszembe, aki sokat mesélt arról, hogy gyerekként milyen sokat voltak fent, mert a tiszteletes bácsi megengedte. A konfirmációra készülődés mellett nagyokat játszottak a templomkertben a gyerekek. Felérkezem lassan a templomtoronyba, ahol két harang lakik. Most először lépek melléjük. Most látom őket először, eddig csak a hangjukat hallottam. A kisebbiken többek között ez áll: „ECCLESIA HARANGMŰVEK RT. ÖNTÖTT ENGEM”.

Szabó Árpád Csaba tiszteletest munkába merülve, vedrekkel a kezében találom meg, a gyülekezet egy fiatalja társaságában. Takarítunk, mondja. Addig, míg nem kezdődnek el a nagy felújítási munkák, neki fogunk és amit le tudunk hordani, vedrekkel a kézben, megtesszük. Toll, por, leselejtezett eszközök, miegymás, amit a szél és az évtizedek leraktak, összeszedjük. Nyolc hónapja érkeztem, végre erre is sor kerül. Eddig Belényessonkolyoson, Bihar megyében teljesítettem szolgálatot és sok tennivalóval érkeztem feleségemmel, három gyermekemmel Biharugrára. A tiszteletessel a harangoktól feljebb mászunk, régi ácsok, kőművesek munkája üzen a múltból, köztük volt Mezősasról édesapám egyik nagybátyja is.

Szabó Árpád Csaba lelkipásztor terveiről mesél. Eközben a torony négy oldalán álló toronyóra mutatói is megmozdulnak. Működnek, mert a szerkezetüket sikerül megmozdítanunk a tiszteletessel. Jó jel. Itt is, ott is akad egy-egy érdekes hosszú vasrúd, amelyet összeszedve rájövünk, hogy a toronyóra valamikor szétszedett rudazatai lehetnek. Közben felfigyelünk a lejjebb található óraszerkezetre is, amely régi időkből köszön ránk, még a felhúzó karja is mellette fekszik.

Szabó Árpád Csaba lelkipásztor elmondja, hogy mély református gyökerekkel rendelkező gyülekezetbe érkezett. Biharugrára elmondható, hogy hitvalló, hiszen nem csak a hagyományokat tartja, hanem tudja is a hitélet alapjait. A közösség összetartó és község közepén álló templom és a parókia egy kicsit mindenkié is. A faluban ma is természetes, ha meghallják, hogy harangoznak, felkapják a fejüket az emberek, hogy dél van és a templom felé fordulnak. Ehhez a templomhoz kötődnek a biharugraiak, ezért engedni kell, hogy a vasárnapi istentiszteleteken túl is bejöhessenek az emberek. Amellett persze, hogy őt mindig meg lehet találni – mosolyog.

A templomtorony látogatására tett lépésekkel az egyház is azon van, hogy növelje, segítse a falu turisztikai vonzerejét. A nemzeti park programjai, a falu kulturális rendezvényei, újabb és újabb fesztiváljai mellett azonban arra is energiát kellene fordítani, hogy hosszabb idő eltöltésére is lehetőség nyílhasson Biharugrán. Ehhez azonban a gazdasági társaságoknak is lépnie kellene, mint például a biharugrai horgászati turizmus kiépítése.

Soltész János, egykori lelkipásztor az 1842-ben írott “Jegyzés”-ében ezt írja: “… a most fennálló Templomnak, melly 1772-ik évben épült, fundamentuma mikori, azt homály fedi. Beszélik azt is ugyan, ezen mostani Templom előtt vala egy sövényből készült Templom a mostaninak fundamentamára építve…”

A felújítás során hátha titkaiból is felfed az Árpád kori templom…….

Forrás:
Szilágyi Bay Péter
http://promenad.hu/cikk/tatarozas-es-felujitasi-tervek-biharugran-145876